Barion Pixel

Beszélgetés Galambos Katalinnal

Elérkezett egy újabb havi interjú ideje. Októberi interjú alanyunk Galambos Katalin volt, aki nagy örömünkre szívesen vállalta a felkérésünket. Fogadjátok sok szeretettel az interjút:

Mutatkozz be 3 mondatban!

Galambos Kati vagyok, gyógypedagógus, munkavállalási tanácsadó. Dolgoztam sokféle szektorban és szerepben, amelyben mindig a legfontosabbnak a fogyatékos személyek jogainak biztosítását, az egyenlő esélyű hozzáférhetőség kialakítását tartottam. Jelenleg kutatóként dolgozom a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézeténél Kőszegen, ahol kutatási területeim: szociális intézmények reziliens működése és a társadalmi vállalkozások magyarországi helyzete.

Hogy kerültél kapcsolatba az alapítvánnyal?

Munkakapcsolatban voltam az Alapítvány vezetőjével, Lévay Petrával és pályaválasztást támogató tábort szerveztem és tartottam az alapítvány keretei között. 

2022-ben az alapítvány zászlójára tűztük a tudatosság témakörét. Hol tetten érhető a te és családod életében a tudatosság? (Pl. étkezés, testmozgás, időbeosztás, stb.)

Próbálok egészségesen étkezni, ami azt jelenti, hogy kevesebb cukrot, glutént, húst és tejterméket fogyasztok. Mindig mozogtam és mozgattam – szomatopedagógus vagyok. A családommal, amikor tehetem kirándulunk és kedvenc sportom évek óta a sup-olás. 

Mit jelent számodra az alapítvány?

Egy olyan kezdeményezést, ami közösséget, támogatást, lehetőséget nyújt a végtaghiányos gyermeket nevelő családoknak és a maguknak a gyerekeknek és fiataloknak. Példa arra, hogy milyen nagy szükség van azoknak a családoknak a találkozásra, akik hasonló helyzetben vannak. Fantasztikus az a folytonosság, hogy akik gyerekként csatlakoztak az alapítványhoz ma vezetői, támogatói. 

Ha érintett szülő vagy, nevezz meg egy dolgot, amit a gyerkőcödtől tanultál?

Nem vagyok érintett szülő.

Mesélj el egy rövid történetet, amikor a végtaghiányos gyermeked frappánsan megoldott egy szituációt.

Nem vagyok érintett szülő, ezért nem tudok történetet elmesélni.

Milyen állat lennél szívesen és miért?

Valamilyen színes madár, aki oda repül, ahova szeretné. 

Melyik a kedvenc évszakod, miért?

Leginkább a tavaszt és a nyarat kedvelem, ilyenkor burjánzik az élet, legtöbbször tiszta az ég és nincs jobb, mikor a tavaszi-nyári fuvallatot érzi az ember a bőrén.

Ha lehetne 3 kívánságod, mi lenne az?

– A gyerekeim legalább olyan boldogok legyenek, mint én vagyok. 

– Egy olyan centrum létrehozása, ahol bebizonyíthatom, hogy lehet úgy szolgáltatni, hogy a kliensek a szükségleteiknek és az elképzeléseiknek megfelelő szolgáltatást kapják, bevonódnak a szolgáltatás tervezésébe, szervezésébe. 

– Ne legyen éhes gyerek.

Mit mondanál jó tanácsként egy olyan családnak, ahol végtaghiányos gyermeket várnak?

Találkozzanak és beszélgessenek olyan családokkal, akik végtaghiányos gyermeket nevelnek és olyan felnőttekkel, akik végtaghiányos felnőttként élnek. 

Katalinnak, az Alapítvány elnöke, Lévay Petra tett fel kérdést, mely a következő: „Van-e különbség a tinik között, ami eltér a végtaghiány miatt az átlagostól?”

Azt gondolom, hogy abban különböznek tiniként, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, amikor azt érzik, hogy a társadalmi elvárásoknak, ami a külső jegyeket illeti nem tudnak tökéletesen megfelelni. (Ezzel persze nem csak ők vannak így!) Napjainkban felértékelődött annak jelentősége, hogy valaki, hogy néz ki és ennek kamaszkorban még nagyobb jelentősége van, mint felnőttként. A tinédzserek keresik önmagukat, helyüket szűkebb és tágabb környezetükben, ami nehezebb lesz. Azok a tinédzserek, akik még bizonytalanok önmaguk megismerésében és elfogadásában, fontos, hogy szerető és elfogadó közegben legyenek otthon és kortársaik között. 

Köszönjük Galambos Katalinnak a beszélgetést. November havi beszélgetésre, Stieber Violát kértük fel. Akinek Katalin a következő +1 kérdést tette fel:

„Mi az, amire biztosan emlékezni fogsz a táborból, amit a végtaghiányos gyerekekkel töltöttél?”