Interjú Hargitai Edittel
Mutatkozz be 3 mondatban!
Hargitai Edit vagyok. Pécelen élek a családommal 2006 óta. Legkisebb gyermekem Csanád, 6. osztályos, jobb alsó végtagján érintett. A nővére, Sára első éves egyetemista, a bátyja, Soma 11-es gimnazista. Tanítónő vagyok, Isaszegen dolgozom. Szeretek olvasni, kertészkedni, kirándulni, kézműveskedni, társasjátékozni.
Hogy kerültél kapcsolatba az alapítvánnyal?
A harmadik várandósságom 32. hetében egy rutinvizsgálat alkalmából az ultrahangon az orvos nem látta tisztán Csanád egyik lábát. Ezután egy héten belül több orvos is igazolta, hogy végtaghiánnyal fog születni a babám. Leültem a számítógép elé és elkezdtem keresgélni. Nem is tudom, mit. Csak címszavakat írtam be és egyszer csak ott volt előttem az alapítvány elérhetősége. Még akkor telefonáltam, felvettem a kapcsolatot az akkori elnökkel, Feszthammer Artúrnéval. Pár napon belül személyesen is találkozhattunk. Kedves segítőre is találtunk Gőbölös Andrea személyében, aki szinte mentorként állt mellettünk. Csanád születése után többször mentünk gyógytornára, részt vettünk közös programokon, egy kampányfilm elkészítésében. A kapcsolatunk egy időre azonban megszakadt. Az úszás kapcsán kerestem meg később Pásztory Dórit, aki Vados Bencéhez irányított. Ez ismét lehetőségeket teremtett az alapítvány munkájának újbóli megismerésére. Ennek már 9 éve.
2022-ben az alapítvány zászlójára tűztük a tudatosság témakörét. Hol tetten érhető a te és családod életében a tudatosság? (Pl. étkezés, testmozgás, időbeosztás, stb.)
Törekszünk a szelektív hulladékgyűjtésre, a rendszeres testmozgásra. Az időbeosztásunkat nagyban meghatározza, hogy Csanád zenél. A trombitaórák, a zenekari próbák, fellépések és jelenleg az előtte álló két versenyre való készülés miatt a terveink sokszor újratervezést igényelnek. Igyekszem ezeket rugalmasan kezelni, de mindez sajnos általában a mozgás rovására történik.
Az étkezésben próbálok figyelni a finomított szénhidrátok kerülésére, sok gyümölcs fogyasztására. Nem használok mosószereket (mosódióval mosok) és öblítőket. Takarításnál természetes tisztítószereket, ecetet alkalmazok elsősorban.
A lehetőségekhez mérte igyekszünk minél kevesebb hulladékot termelni. Felesleges csomagolóanyagokat nem veszek, bevásárolni is saját szatyorral járok.
Mit jelent számodra az alapítvány?
Elsősorban támasz. A rendszeres úszás, a nyári tábor mind sokat segít abban, hogy ne csak a családtól érkezzen elfogadás és szeretet az érintett gyerekek felé. Lássák egymás erejét, tehetségét, bátoríthassák egymást és ebből feltöltődjenek, erőt merítsenek. Azt gondolom, hogy mi szülők is ugyanezt kaphatjuk egymástól, de elsősorban a gyerekektől.
Ha érintett szülő vagy, nevezz meg egy dolgot, amit a gyerkőcödtől tanultál?
A „nem adom fel” mentalitás! Egész pici korától kezdve ez jellemezte Csanádot. Nem létezett számára lehetetlen! Addig próbálta, amíg nem ment. Bármit. Merev protézissel kismotorozott. A játszótéri mászófal sem volt akadály. Először csak figyelt, nézte a többieket, majd elindult és kipróbálta. Egyedül. Soha nem kért segítséget. Nagy vágya volt a kerékpározás. Alig várta, hogy térdben hajló eszköze legyen. Amint megkapta, már a szobabiciklin gyakorolt. Ez a kitartás és akarat, a „meg tudom csinálni” hozzáállás nekem még tanulandó, de jó úton haladok!
Mesélj el egy rövid történetet, amikor a végtaghiányos gyermeked frappánsan megoldott egy szituációt.
Csanád egy idő után megunta, hogy folyamatosan magyaráznia kell, hogy miért szökdécsel a lépcsőn, vagy fut lassan. Egyszerűen felhajtotta a nadrágszárat. A protézis fém szerkezete már messziről látszódik, így nem kell „magyarázkodnia”. Azoknak, akik érdeklődéssel fordulnak felé, most is nagy türelemmel meséli el, hogy miért kell eszközt használnia, mi történt vele.
Milyen állat lennél szívesen és miért?
Nagyon szeretem a kutyákat, a teknősöket és az elefántokat. Mégis inkább ló lennék, ha választanom kellene. Nagyon okos és őszinte állatnak gondolom a lovakat, hatalmas nagy szeretettel, ami a terápiás foglalkozások alkalmával is sugárzik belőlük a gyerekek felé.
Melyik a kedvenc évszakod, miért?
Minden évszaknak megvan a maga bája. Az őszt szeretem azonban a legjobban. A ragyogó színeivel, a még meleg napsugarakkal. Hatalmas séták a városban, vízparton, erdőben vagy egy parkban! Szeretem hallgatni a szelet, az esőcseppek egyenletes kopogását, nézni az elvonuló felhőket. Sok arca van ennek az évszaknak, mindet nagyon élvezem!
Ha lehetne 3 kívánságod, mi lenne az?
Szeretném, ha eltűnne az irigység, a hamisság és a gyűlölet a Földről! Ezzel együtt minden, amit ezek generálnak.
Mit mondanál jó tanácsként egy olyan családnak, ahol végtaghiányos gyermeket várnak?
Soha ne a miérten rágódjanak. Csak az számít, amit adni tudnak egymásnak: támogatás, szeretet, odafigyelés és rengeteg közösen eltöltött idő. A végtaghiányra csak azok gondolnak hátrányként, akik nem ezzel születtek. Nincs lehetetlen a gyerekek előtt, ha segítő háttér vigyáz rájuk. Nem szabad sem félteni, sem tiltani őket semmitől. Elképesztő érzékenységgel látják a saját határaikat és a tehetségüket! Ahonnan a Teremtő elvett valamit, ott bőséggel kárpótol is!
Tóth Melinda kérdése hozzád: Hogyan képzeled el a jövőt 5 év múlva?
Csanád sportol, hangszeren játszik. Esetleg iskola, sportbeli sikerek, zenei karrier. 5 év múlva már nagykamasz fiam lesz, aki remélhetően tudni fogja, mit szeretne kezdeni magával. Elég céltudatos most. Elsősorban a trombita, a zenekar motiválja. Több hangszeren is szeretne még megtanulni játszani: zongora, gitár, szaxofon, dob. Zenész, zenetanár vagy politikai elemző szeretne lenni. Esetleg hadtörténész.
Jelöld meg a következő interjúalanyunkat és kérdezz tőle valamit!
Bene-Varga Évától szeretném megkérdezni, hogy mennyire tud kikapcsolni, feltöltődni a három gyerkőc mellett? Miből tud erőt meríteni?
