A második, a hosszanti hiányos csoportba tartoznak azok az elváltozások, amikor a csöves csontok valamely része, vagy teljes egésze hiányzik. Az alkar, vagy a lábszár egyik csontjának hiánya legtöbbször a lábon az adott sugárnak megfelelő lábrész hiányával jár együtt. Például az alkar az orsócsont hiányával gyakran együtt jár a hüvelyk hiánya, a sípcsont hiányával az nagylábujj hiánya társulhat. A középső sugárra kiterjedő ártalmakban a végtagok középső része hiányzik és ezért rákollóhoz hasonló kéz és/vagy láb látható.

A harmadik csoportja a végtagredukciós rendellenességnek a végtagok középső részét érinti, tehát a végtag vég része ép. Az ún. köztes típusokban csak megrövidülés észlelhető (például a combcsont középső részének hiánya miatt), vagy a kéz közvetlenül a vállból ered (ez az ún. fókakéz, orvosi nevén phocomelia), lehet egy- és kétoldali.

A haránthiányos és lefűződéses végtagredukciós rendellenességeket szokás az elváltozás kiterjedése, súlyossága alapján is osztályozni. Így teljes végtaghiány (orvosi nevén amelia), felkar-comb vagy alkar-lábszár hiánya (hemimelia), a kéz (acheiria) vagy láb (apodia) hiánya, az ujjak hiánya (adactylia) és végül az ujjpercek hiánya (aphalangia) fordulhat elő. A többi megnyilvánulású végtagredukciós rendellenességekben az egyes altípusok orvosi nevének megadásától eltekintünk.

A végtagredukciós rendellenességek hazánkban a születések 0,55%-ban fordulnak elő. Így hazánkban minden 2860. gyermek születik ilyen végtagredukciós rendellenességgel, ez évente átlagosan 42 ilyen gyermeket jelent.