Beszámoló az idén nyáron megrendezett pályaorientációs táborról
„Mindent összevetve remek tábor volt, minden a lehető legjobban el volt találva: hely, időpont, időjárás, meg minden. Viszont ez a beszámoló így még nem teljes.
Rögtön érkezéskor éreztem, hogy nem bánom meg, hogy eljöttem. Jó volt hasonló sorsú gyerekekkel találkozni, így a végtagok szempontjából, volt bennünk valami közös.
Én úgy vettem észre magamról, nyitottabb is voltam előttük, mint más átlagos emerek előtt. A foglalkozásokat eleinte nagyon leereszkedőnek tartottam, de az idő előrehaladtával egyre pozitívabb lett a véleményem azokkal kapcsolatban. Megfigyelésem szerint nem csak én voltam velük így.
A foglalkozásokon kívüli idő se telt unatkozással, lehet, csak heten voltunk, de ez pont elég volt. Ahogy egyre jobban megismertem mindenkit, annál több érdekes (és érdektelen) témát dolgoztunk fel, amikor összegyűltünk a teraszon elhelyezett kanapékon. Másnap még a kedvem is jobb volt, itt már biztos voltam benne, hogy nem bántam meg semmit a táborral kapcsolatban. A foglalkozásokon is aktívabbnak éreztem magam, jó volt a hangulat is (az aprótól nagyig terjedő vicces megjegyzéseknek, poénoknak köszönhetően). Mindenki más is egyre nyitottabbnak tűnt.
Egyébként 2 évvel ezelőtt is voltam végtaghiányosoknak szervezett táborban, és utólag visszagondolva szerintem sokkal jobb volt a legutóbbi. Már csak a témája miatt is. Nagyon sokat segített, minden téren: önmagam megismerésében, elfogadásában, a kommunikációban más emberekkel (erre példa, hogy utolsó nap szerintem kezembe se vettem a telefonomat ) . Úgy érzem, pár nap alatt lettek olyan jó barátaim, mint akiket évek alatt „gyűjtöttem”. Néhányukkal máig tartom a kapcsolatot és várjuk az új lehetőséget a találkozásra.
Egyetlen egy bajom volt a táborral, most szerintem a többiekből is beszélek: rövid volt.
A tábor óta megváltoztam. Valahogy minden rosszba kerül valami derű, sosem teljesen fekete az éj… mindig van benne valahol egy fényes pont… egy csillag, egy ház ablakábol kiszűrődő fény, vagy egy barát zseblámpája.
Ezt szeretném legjobban megköszönni, hogy új pozitívabb nézőpontokkal gazdagítottatok, hogy egy új személyiséget élesztettetek fel bennem!”
Írta: Zsoldos Ádám