Amennyit adni jöttünk, legalább annyit kaptunk
Június 28. és július 3. között került megrendezésre az A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány szokásos Művészetterápiás tábora. A tábor idén is a festői szépségű Verőcén kapott otthont, amelyet a gyerekek hamar megtöltöttek élettel, nevetéssel és jókedvvel.
Az idei Művészetterápiás táborunkban nemzetközi önkéntesek is segítették a munkánkat, akik az Európai Unió European Solidarity Corps programjának ifjúsági csereprogramja keretében érkeztek hozzánk Youth Bridges koordinálásával. Mindketten nagy lelkesedéssel, odafigyeléssel és energiabedobással kapcsolódtak be a tábori programjainkba, és rengeteget segítettek nekünk a közös napok során. Egyikük, Sárosi Sára, Erdélyből származik, szeret utazni, természetben lenni, és ezen kívül még cserkész is. Imád gyerekek között lenni, és fáradhatatlanul képes játszani akár egész nap.
Az alábbiakban Sára személyes beszámolóját olvashatjuk a balatonfüredi családi táborról.
A nevem Sára, és ezzel a táborral egy közel két hónapos önkéntes kaland végéhez érkeztem. Bátran mondhatom, hogy ennél szebb lezárást nem is kívánhattam volna ennek a projektnek.
A táborban 14, 7 és 14 év közötti végtaghiányos gyermek és testvéreik vettek részt. Voltak, akik számára ez a tábor már hagyománynak számít, és sokadik alkalommal tért vissza, míg mások idén csatlakoztak először.
A gyerekek igazán tartalmas napokat tudhatnak maguk mögött. A délelőttöket különleges művészetterápiás foglalkozások töltötték ki Kovács-Bóta Katalin és Gábor-Szabó Zsuzsanna vezetésével, amelyek során idén a négy elem – a föld, a levegő, a víz és a tűz – állt a középpontban. Az alkotásokon keresztül közelebb kerülhettek önmagukhoz és egymáshoz, miközben számos új alkotási technikát is kipróbálhattak.
A délutánok sem teltek eseménytelenül. Egy rövid pihenőt követően olyan izgalmas, “kedvenc” programokon vehettek részt, mint Malaczkov András jiu jitsu bemutatója, a Knorr-Bremse csapatának segítségével megvalósult sárkányhajózás, a dunaparti strandolás, medencézés, valamint a Konecta Hungary által szervezett hangulatos csapatvetélkedő. A két támogató ráadásul számos ajándékkal is meglepte a gyerekeket, amelyek tovább emelték a tábor színvonalát, és még több mosolyt csaltak a résztvevők arcára.
A közös élményeknek köszönhetően a kezdetben vegyes társaságból nagyon hamar egy összetartó közösség alakult ki. Nemcsak a szervezett programokat élveztük együtt: az esti szabadidőben is valahogy magától értetődő volt, hogy együtt maradunk. Mire lement a nap, a hőmérséklet is kellemesebbé vált, így minden este benépesült a tábor udvara. Játszottunk kidobóst, röplabdáztunk, fogócskáztunk, társasjátékoztunk vagy éppen más kreatív játékokkal foglalkoztunk – mindenki azt, amihez éppen kedve volt. Sokszor egyszerűen csak leültünk beszélgetni, viccelődni, mesélni vagy egymás történeteit hallgatni. Ezek az őszinte, felszabadult pillanatok legalább annyira meghatározó részei voltak a tábornak, mint a szervezett programok. A zene, a nevetés és a jó hangulat végigkísérte az egész hetet, miközben számos új barátság született, és a korábbiak is tovább erősödtek.
Az estéket rendszerint meseolvasással zártuk, amelyet mindenki örömmel hallgatott, vagy éppen felolvasott.
Egyedül az utolsó este tért el ettől, amikor a közösségi teremben egy hatalmas moziestet rendeztünk. A terem pillanatok alatt óriási fekvőhellyé alakult, a pattogatott kukorica és a friss gyümölcssaláta pedig ízletes nassolnivalónak bizonyultak. A jó hangulat természetesen ezen az estén is garantált volt.
Számomra ez a tábor elképesztően sokat adott. Minden egyes résztvevővel sikerült legalább egy különleges közös emléket szereznem, és megszámlálhatatlanul sok olyan pillanatot élhettünk át együtt, amelyekre még sokáig mosolyogva fogok visszagondolni. Hálás vagyok, hogy ennek az önkéntes csapatnak a tagja lehettem, és hogy együtt dolgozhattam ilyen elhivatott emberekkel. Még hálásabb vagyok azért, hogy megismerhettem ezeket a fantasztikus gyerekeket és családjaikat.
A búcsúzás ugyan nehéz volt, de a rengeteg pozitív visszajelzés, a mosolyok, az ölelések és az újra találkozás ígérete mind azt erősítették bennünk, hogy a gyerekek számára is különleges élményt jelentett ez a tábor. Jó érzés volt látni, hogy mennyi élménnyel, új barátságokkal és szép emlékkel tértek haza.
Én pedig biztosan úgy térek haza erről a hétről, hogy legalább annyit kaptam ettől a tábortól, mint amennyit önkéntesként adni szerettem volna.
Szeretnénk köszönetet mondani azoknak a támogatóinknak, akik támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg a tábor:
Köszönjük a Szekeres Ákos Brazilian Jiu Jitsu Academy-nek a tatamikat és a figyelmességet, továbbá a Bérautókirálynak, hogy felajánlották a tábor idejére egy autójukat, amivel lehetővé tették, hogy kényelmesen ki tudjuk vinni a gyerekek ajándékait.