Fodor-Pécsi Herietta
Idén hatodik alkalommal vettünk részt a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány családi táborában, a Balaton partján.
Szülőként számunkra a legfontosabb, hogy gyermekünk megkapja a szükséges támogatást egy kihívásokkal teli életúton. A tábor évről évre nemcsak tudást ad, hanem egy olyan közösséget is, ahol valóban megértésre találunk.
Idén is sokféle színes program adott lehetőséget a kapcsolódásra: a Dottó-vonat útja a kikötőbe, a hajókázás vagy a medenceparti pancsolás közben természetesen jöttek a beszélgetések, történetmegosztások.
A nyársalás és kirándulás kötetlen hangulatban hozott közelebb bennünket egymáshoz, míg a workshopokon és irányított beszélgetéseken tudatosan foglalkoztunk a számunkra fontos kérdésekkel.
A játszóterezés, a foci és a kincskeresés vidám, tartalmas perceket adott mindenkinek – életkortól függetlenül.
A családi vetélkedő, mint mindig, most is méltó zárása volt a tábornak – közös nevetéssel, összefogással és felejthetetlen élményekkel.
A tábor számunkra több, mint kikapcsolódás.
Ez az a hely, ahol biztonságban érezzük magunkat. Ahol tudjuk: nem vagyunk egyedül
Horváthné Imre Zsófi
A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány által szervezett családi táborban tavaly vettünk részt első alkalommal, férjemmel és két kislányunkkal. Érintett kislányom akkor múlt el 1 éves. Nem tudtuk, mire lehet számítani, de nagyon jól éreztük magunkat.
A tavalyi tapasztalatok alapján pedig különösen vártuk az ideit, és most sem csalódtunk.
Voltak ismétlődő, és számunkra új programok is. A kisvonatozással egybekötött hajókázás idén is szuper élmény volt. A nyársalás előbbre került, ami tényleg jobb volt abból a szempontból, hogy ott jobban lehetett beszélgetni, ismerkedni olyanokkal is, akikkel tavaly pl. nem sikerült.
A könnyed kirándulás különösen tetszett, nagyon jó ötletnek tartom, pont elegendő volt a kisgyerekeknek, nem volt túl fárasztó.
A családi vetélkedőn idén jobban tetszettek a feladatok, nagyon ötletes volt mindegyik.
Az újonnan behozott workshop is nagyon tetszett nekem szülőként, hogy együtt tudtunk ötletelni. A szülőbeszélgetés érzékeny témákról is nekem nagy segítség, az pedig külön kedves gesztus, hogy a gyerekeket általában van, aki leköti a kézműves, és ilyen-olyan elfoglaltságokkal.
Úgy gondolom, hogy mi szülők, és a gyerekek is sokat kaptak a táborban. Szülőként elsősorban a sorstársi beszélgetős alkalmak adtak a legtöbbet, családilag és a gyerekeknek pedig lényegében az összes együtt töltött program.
Igazán hálás vagyok, hogy ennek a támogató közösségnek a része lehetek, ahol csupa olyan ember tevékenykedik, aki szívvel-lélekkel segíteni akar a hozzánk hasonló helyzetben lévő családokon.