Beszélgetés Csesznegi-Fényes Zsuzsannával

Elérkeztünk 2022 utolsó, december havi interjújához, melyben Csesznegi- Fényes Zsuzsannával, az alapítvány kuratóriumi alelnökével beszélgettünk egy jót. Fogadjátok sok szeretettel az interjút:

Mutatkozz be 3 mondatban!

Csesznegi-Fényes Zsuzsanna vagyok, az Alapítvány első generációjának egyik tagja, jelenleg kuratóriumi alelnök. A Decathlon logisztikai központjában HR vezetőként dolgozom, de legfontosabb szerepem, hogy két csodálatos fiú: Sámuel és Lénárd boldog anyukája vagyok, családunkkal Budapest külvárosában élünk.

Hogy kerültél kapcsolatba az alapítvánnyal?

Pici gyerek voltam, amikor a szüleim az Ortopéd Klinika Gyermek Habilitációs osztályán találkoztak a többi érintett szülővel és megszületett az Alapítvány ötlete, és Anyukám is kuratóriumi tag volt kezdetekben. Gyermekkorom rengeteg szép élménye kötődik az Alapítványos programokhoz: kirándulás, tábor, évzáró, pályázatok, úszás, majd később versenysport… De a legfontosabb, hogy életre szóló barátságokat köszönhetek a közösségnek, akikkel a mai napig szoros kapcsolatot ápolunk és most már családosan is rendszeresen összejárunk.

2022-ben az alapítvány zászlójára tűztük a tudatosság témakörét. Hol tetten érhető a te és családod életében a tudatosság? (Pl. étkezés, testmozgás, időbeosztás, stb.)

A sport mindig is fontos volt és lesz számomra, korábban a para úszó válogatott tagja is voltam és a férjem is válogatott atléta volt fiatal korában. Éppen ezért nem volt kérdés, hogy a gyerekeinket is aktív életmódra neveljük. Túrázunk, síelünk, kerékpározunk együtt, és a fiúknak külön edzéseik is vannak heti több alkalommal judora, atlétikára, úszásra járnak. Ez komoly családi logisztikát igényel, így a tudatosság az időbeosztásunkban is megjelenik. Ezen kívül a tudatos vásárlásra is igyekszünk figyelni pl: Karácsonyra is többnyire élményt ajándékozunk tárgyak helyett..

Mit jelent számodra az alapítvány?

Egy bázist, kapcsolati hálót, barátokat, akikre mindig számíthatok.

Ha érintett szülő vagy, nevezz meg egy dolgot, amit a gyerkőcödtől tanultál?

Nem vagyok érintett szülő.

Milyen állat lennél szívesen és miért?

Delfin, mert okos állat, akinek fontos a család, és nem utolsó sorban a tenger az élőhelye, és a víz nekem is a kedvenc közegem.

Melyik a kedvenc évszakod, miért?

A tavasz, amikor éled a természet, nagyokat lehet kirándulni a langyos időben és teremnek végre a friss tavaszi zöldségek és gyümölcsök.

Ha lehetne 3 kívánságod, mi lenne az?

Azt kívánnám, hogy egyetlen gyermeknek se kelljen nélkülöznie, hogy a Földet meg tudjuk menteni az utánunk jövő generációknak is, és hogy a fiaim boldogok és egészségesek legyenek egész életükben.

Mit mondanál jó tanácsként egy olyan családnak, ahol végtaghiányos gyermeket várnak?

Azt tanácsolom, hogy minél előbb jöjjenek el egy Alapítványos rendezvényünkre, ahol nagyon hamar megtapasztalják majd, hogy aggodalomra semmi ok!

Előző havi interjúnkban Stieber Violával beszélgettünk, aki a következő kérdést tette fel neked:

„Azt hiszem a nyári táborok bár a gyerekeknek szólnak, mégis nekünk kísérőknek is sokat adnak. Neked mi a legfontosabb, amit kaptál az utóbbi évek táboroztatásától?”

Alapítványos életünk éves csúcspontja a nyári tábor, mindig nagyon várjuk! Ilyenkor komoly munka zajlik a háttérben, hogy minden zökkenőmentes legyen, ugyanakkor egy kicsit mi is újra gyerekek lehetünk ezen a héten. A számháború, az éjszakai kincskeresés és a hasonló programok garantáltan kizökkentenek a felnőttek világából és ilyenkor mi is felhőtlenül játszunk velük.

Mindig örülünk amikor új gyerekek jönnek, és már egy hét alatt is látjuk a kis lelkükben bekövetkezett pozitív változást, amit a bizalmi közeg adott Nekik. De az is csodás, amikor évről évre visszajárnak, így egy kicsit velünk nőnek fel, és látjuk ahogy félszeg kisgyerekekből nagyszájú, szeretnivaló kamaszokká válnak 🙂

+1. Jelöld meg a következő interjúalanyunkat, aki az alapítványhoz köthető és kérdezz tőle valamit!

Császár Gábor, Petra párja -állandó önkéntesünk, „háttér támogatónk”, fotósunk, jó barátunk .

Ha nem lenne anyagi akadálya semminek, hogyan képzelnéd el az Alapítványt 10 év múlva?