Interjú Elmer Zsófiával

Te mikor és hol kerültél először kapcsolatba A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvánnyal?

A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar gyógytornász szakán tanultam, ahol is az utolsó évben megkeresett az ortopédiatanárom, Feszthammer Artúrné, vagy ahogy az alapítványban ismerik, Anikó néni. Elmesélte, régebben ő volt A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány egyik elnöke és gyógytornásza, majd elmondta, hogy a régi tagok újra életre keltették, és gyógytornászt keresnek. Biztatott, próbáljak szerencsét, így kerültem be 2019 áprilisában az alapítvány életébe.

Miután belevágtál, azt kaptad, amit vártál?

Az első pár hónapban nem tudtam elkezdeni a gyógytornát, mivel az új tornaterem még nem készült el. Addig is lehetőségeimhez mérten részt vettem az alapítvány programjaiban, szülői értekezleteket tartottam, illetve a nyári táborban felmértem a gyerekek állapotát és tanácsokkal láttam el a szülőket. Októbertől viszont elindulhatott a gyógytorna. Nagyon élvezem a gyerekekkel való munkát, csodálom a kitartásukat, elszántságukat és ügyességüket. Sokkal többet kaptam, mint vártam!

Van olyan eset, gyerek, amelyet, akit kiemelnél akár név nélkül is? Akinek a hozzáállása lenyűgözött, vagy akinek a fejlődése elképesztett?

Nem szeretnék kiemelni senkit, hiszen mindenkinél teljesen más a cél, más a sikerélmény. Minden gyerek teljesen más, így nem hasonlítanám össze őket.

Gyakran foglalkozol gyerekekkel?

Elég hamar nagynéni lettem, aztán ötszörös nagynéni, ezért korán megtanultam a gyerekekkel bánni. Ennek okán hamar eldőlt bennem, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Az alapítványos gyógytornák heti egyszer vannak, de emellett a főállásomban is súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozom. Így ha a családom is beleszámít, szinte minden nap foglalkozom velük.

Ha valaki elvisz hozzád egy gyereket, mi az első lépés részedről, mire számítson?

Mindenképpen egy teljes körű fizioterápiás felmérést végzek az első alkalomkor, amely sok részből áll. A teljesség igénye nélkül néhány: ízületi mozgásterjedelem, izomerő, egyensúlyérzék, koordináció, funkcionalitás. Azonban előbb szeretek kicsit megismerkedni a srácokkal, játékosan felmérve bizonyos funkciókat, majd akkor kezdek neki a vizsgálatnak, ha már nem olyan idegen számukra a helyzet. Emellett fontos kikérdeznem mind a gyerekeket, mind a szülőket, ezt nehéz összefoglalni, szinte mindenről szeretnék tudni. 🙂 Viszont nagyon lényeges, hogy tudjak a korábbi vagy esetleg tervezett orvosi beavatkozásokról, kezelésekről, így azok papírjait érdemes elhozni.

Van esetleg valami ars poeticád, hitvallásod a végtaghiányos gyerekekkel kapcsolatban?

Igazából nem csak a végtaghiányos gyerekekre vonatkoztatva, de talán van: „…mert nem csak a testet kell táplálni, hanem a lelket is”. Nagyon fontosnak tartom minden gyereknél, nem csak a fogyatékkal élőknél azt, hogy én is egy legyek azok közül, akiknek elmondhat bármit, megoszthatja velem a kisebb-nagyobb ügyes-bajos gondjait. Így a gyógytorna se csak arra szorítkozik, hogy a lehető legjobb funkcionalitást érjük el, vagy akár a gerincferdülést kezeljük, hanem kicsit Róluk is szól.

Az interjút Mihályi András készítette, a fotó a Tiliteo Fotóstúdió Budapestben készült, Kiss Imelda fotós munkája.