Bankszámlaszámunk: 11716008-20025177
Adószámunk: 19006994-1-43
Interjú Ferenci Fruzsinával, A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány önkéntes grafikusával, kreatív tervezőjével
Mit jelent neked A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány, és hogyan kerültél kapcsolatba vele?
A bátyámon keresztül ismerkedtem meg Dórival (Pásztory Dóra), ő volt az első közeli végtaghiányos ismerősöm, aki később családtaggá is vált. Máig emlékszem az első rövid találkozásunkra. Laza és természetes volt az egész bemutatkozás, nem kellett semmire külön figyelni, csak két ember voltunk egy teljesen hétköznapi helyzetben. Ez nagyon megmaradt bennem. Dórin keresztül ismertem meg az alapítványt. Még kezdő (tervező)grafikus voltam, és megkérdezte, segítenék-e nekik logót tervezni. Azóta is kisebb-nagyobb szünetekkel együtt dolgozunk, amiért nagyon hálás vagyok. A kampányok, események gyorsan lezajlanak, és mindig egy kicsit más jellegű a feladat. Minden évben várom, hogy milyen új kihívások érkeznek. A “hétköznapi” munkám mostanra már nem a grafikai tervezésről szól, így különösen jó érzés időről időre visszanyúlni ehhez.
Milyennek látod a végtaghiányos emberek világát?
Kiskoromból emlékszem, hogy láttam végtaghiányos embereket az utcán, illetve a szüleim és más emberek általános reakciójára – „ne nézz oda, ne kíváncsiskodj” stb. Azt éreztem, hogy tabuként kezelik ezt a témát, és nem lehet róla beszélni. Szeretném, ha minden végtaghiányos ember úgy élhetne, ahogy például Dórit látom. Nem kell kiemelt figyelmet vagy méregető tekinteteket kapnia – ugyanúgy tudja élni és élvezni a hétköznapokat, mint bárki más. Sokszor látom, hogy tabuként kezelik ezt a témát, vagy sajnálattal, szánalommal néznek végtaghiányos gyerekekre. A másik véglet, hogy példaképként tekintenek rájuk, és hős szereppel „ruházzák fel” őket – ami más szempontból is megterhelő, főleg egy gyerek számára. Egyébként is több kihívással kell szembenézniük a hétköznapokban, mint másoknak, ezek a reakciók meg rátesznek egy lapáttal.
Okozott-e gondot a végtaghiány ábrázolása?
Ugyanúgy közelítem meg a feladatot, mint ahogy általában egy gyerekekkel foglalkozó csoportnak terveznék: a grafikák legyenek játékosak, vidámak, színesek. Rendkívül izgalmas feladat olyan kreatív megoldást találni, ami utal a végtaghiányra, de nem sztereotip. Ez szakmailag is mindig igazi kihívást és örömet jelent számomra.
Miért érzed fontosnak, hogy támogasd önkéntesként az Alapítvány munkáját?
Kicsit idealista vagyok, de szeretnék hozzájárulni egy nyitott környezet kialakításához, ahol mindenkinek megvan a támogatása egy teljes élethez. Ennek fontos része az is, hogy a társadalom természetesnek, és ne tabunak tekintse a végtaghiányt. Fontos, hogy minél több emberhez eljusson ez a szemlélet, és láthatóvá váljon, lehessen róla beszélni – idővel pedig természetessé váljon maga a végtaghiány és az ehhez kapcsolódó elfogadás. Jó lenne, ha nem kellene óvatoskodni, és ezek a gyerekek is ugyanúgy nőhetnének fel, mint bárki más – futkározva, piszkosan, akár rosszalkodva. Igyekszem a saját eszközeimmel támogatni ezt a szemléletformálást – fontos számomra, hogy a vizualitás is tükrözze azt a játékos, pozitív és elfogadó világot, amit szeretnénk megmutatni.
Melyik volt a kedvenc munkád, amit nekünk készítettél? Hogyan született meg a szív alakot formázó logó?
Nagyon élvezem az 1%-os kampányokat, mert mindig szuper ilyen fotókkal dolgozni – jó látni a gyerekeket, ahogy felszabadultan szórakoznak, nevetnek, vagy magabiztosan néznek a kamerába. Ezek a képek önmagukban is sokat mesélnek, és segítenek megtalálni a vizuális irányt. A „Segíts kézzel-lábbal” esemény anyagai is izgalmasak – tudok játszani a színekkel, formákkal, és mindig szeretek becsempészni egy-egy apró motívumot (például egy végtaghiányos nyuszit), ami passzol az alapítványhoz.
A logótervezés szokott lenni a legnagyobb kihívás számomra, és ez a jobban sikerültek közé tartozik. Sosem könnyű jó tervet készíteni, mert könnyen elmehet sztereotip irányba, vagy hasonlíthat más hasonló szervezetek logójára. Sokat vázlatoltam és gondolkodtam – végül is egy békejelet formázó háromujjas kézből fejlődött tovább a több kézből összeálló szív forma. Mindig rengeteget segít, ha a megrendelő (ez esetben Petra és a csapat) is ötletel – akkor is így történt, és együtt jutottunk el a végleges változathoz.
Mit ad neked az önkéntesség?
Fontos, hogy olyan projekteken dolgozzak, amikkel segítek másoknak. Jó érzés ilyen fontos ügyek mellé állni. Közben rengeteg új, érdekes embert ismerek meg – még ha csak egy-egy történet szintjén is. Sajnos sok tekintetben nem a befogadás és elfogadás irányába változik a világ, de szerencsére rengeteg olyan ember van, aki ez ellen küzd – és nagyon inspiráló egy ilyen közösség tagjának lenni.