Interjú Tóth Melindával
Mutatkozz be 3 mondatban!
Tóth Melinda vagyok, egy Pest megyei településen élünk a párommal és a lányommal, aki bal alsó kézfej hiányával született. Évek óta egy márkakereskedés csapatát erősítem, mint értékesítési asszisztens. Szabadidőmben szívesen vagyok a természetben, szeretek túrázni, kirándulni, olvasni, társasjátékkal elütni a szeretteimmel az időt.
Hogy kerültél kapcsolatba az alapítvánnyal?
2010-2011 környékén egy Operettszínházi matiné után a Nagymező utcában ebédeltünk, amikor valaki odalépett hozzánk, elnézést kért, majd átnyújtott egy papírlapot, melyen telefonszámok, nevek, elérhetőségek voltak. Először nem is tudtam hová tenni, még viccet is csináltam a barátnőm édesanyjának a kérdésére, hogy mit akart tőlem ez az ember… ő volt Málnai István, aki azt hiszem, hogy sok mindent változatott az életünkben. Otthon rákerestem az alapítványra, majd felvettem a kapcsolatot az akkori elnökkel, Feszthammer Artúrnéval és Málnai Istvánnal, akik azóta is mély nyomot hagytak bennem. Rendszeresen jártunk gyógytornára, úszásokatatásra.
2022-ben az alapítvány zászlójára tűztük a tudatosság témakörét. Hol tetten érhető a te és családod életében a tudatosság? (Pl. étkezés, testmozgás, időbeosztás, stb.)
A tudatosság sajnos csekély mértékben van jelen az életünkben, pedig igyekszem beiktatni némely területeken. Ilyenek például a szelektív hulladék gyűjtés, a testmozgás (Jelenlegi célom a jó idő beálltával, hogy munkába biciklivel közlekedem. Hiszem, hogy a sport nem csak fizikailag, de mentálisan is sokat ad.), az étkezés területén vannak próbálkozásaim több-kevesebb sikerrel. Amiben talán a legtudatosabb vagyok az az, hogy bármikor valaki, vagy valamilyen ügy segítségre szorul, akkor kiállok, ott vagyok, rám lehet számítani. Ezt igyekszem továbbadni a kamasz lányomnak is. Hiszem, hogy a jó példa az el lesz ültetve a jövő generációjában, mely reményeim szerint egy napon majd virágba borul.
Mit jelent számodra az alapítvány?
Az alapítványt egy támasztó pillérként tudnám jellemezni, mely ott van mindig, számíthatsz rá, akár az elnökségi tagok, segítők, akár a sorstárs szülők személyében. Igyekeznek megteremteni a közösségépítő légkört évi több alkalommal, többféle lehetőséggel, mind a gyermekek, mind a szülők részére. Hálás vagyok, amiért rájuk találtam!
Ha érintett szülő vagy, nevezz meg egy dolgot, amit a gyerkőcödtől tanultál?
Azt, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ez nálunk nem csak egy frázis, hanem tényleg így telnek a mindennapjaink.
Mesélj el egy rövid történetet, amikor a végtaghiányos gyermeked frappánsan megoldott egy szituációt.
Óvoda előtti évben elmentünk a leendő ovistársakkal találkozni egy családi nap keretében, ahol Zoé nagyon gyorsan feltalálta magát, nagyon könnyen barátkozott, főleg, hogy a barátnője már fél éve odajárt az intézménybe. Egy idő után nem találtam, a keresésére indultam, amikor a kör közepén állt, háttal nekem és a többiek kérdésére olyan ügyesen válaszolgatott, hogy neki miért más a kis keze: ,,Úgy tudom, hogy levált egy szalag Anya pocijában, amikor növekedtem és ez akadályozta meg, hogy ki tudjon nőni. Egyébkén én így is nagyon ügyes vagyok és mindent meg tudok vele csinálni, mint bárki más.” Teljesen odáig voltak a kis babakezétől.
Milyen állat lennél szívesen és miért?
Kutya, mert nincs nála hűségesebb, önzetlenül szeretőbb élőlény. Nekünk is van három puli kutyánk, rengeteget tud adni, feltölti az embert, az összes bánatos, szomorúságod elmúlik egy-egy közös séta alkalmával a kis kedvenceddel.
Melyik a kedvenc évszakod, miért?
Mindegyik évszakot a szívembe zárom valamiért. A tavasz a megújulást hozza el számomra, tele a zöldellő fákkal, virágokkal, enyhébb idővel. A nyár a forró időjárásával a szabadságérzetet hozza el számomra, a „csillagleses” éjszakákat, a finom hazai gyümölcsöket, zöldségeket, a barátokkal összejövős estéket, a nappalok hossza miatt, mintha egymásra is több idő maradna. Az ősz a színpompás színeivel, az enyhébb idővel tökéletes a túrákra, kirándulásokra, ezeknek a hónapoknak is a szerelmesei vagyok. Még a látható elmúlás sem szomorít, hiszen enélkül nem lehetne a megújulás. Télen pedig a havas táj, a zord idő is a tisztulást szimbolizálja részemre. Ekkor is igyekszem sokat a levegőn tartózkodni lehetőségeimhez mérten.
Ha lehetne 3 kívánságod, mi lenne az?
Béke, feltétel nélküli szeretet a Földön és egyenlőség az emberek között.
Mit mondanál jó tanácsként egy olyan családnak, ahol végtaghiányos gyermeket várnak?
A kezdeti döbbenet után, mely természetes reakció, cseppet se aggódjanak, gyermekük mindenre képes lesz. Sok esetben a saját félelmeink hajlamosak megfogalmazódni bennünk, amennyiben azt gondoljuk, hogy mennyi mindenre nem lesz képes, sorra rá fog cáfolni.
Ági kérdése hozzád: Iskolában okozott- e nehézséget az érintett gyermeknél a végtaghiány?
Maga a végtaghiány nem okozott problémát, persze voltak, valószínűleg lesznek is a jövőben konfliktusok. A gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni egymással, de szerencsére a szülőkkel felvéve a kapcsolatot mindig sikerült ezeket pozitív érzéssel lezárni. A versenyszellem miatt mindent jól akart csinálni, ilyen volt, amikor az ugrókötelezést is elsajátította, hogy ne lógjon ki a sorból. Igyekszem mindig erősíteni benne, hogy Ő különleges, szerethető, ha ezt valaki nem így gondolja, az az ő problémája legyen, ne vegyen magára mindent, tudja elengedni a dolgokat.
Jelöld meg a következő interjúalanyunkat és kérdezz tőle valamit!
Akitől szívesen olvasnék a kérdésekre választ: Hargitai Edit Éva
Hogyan képzelik el a jövőt 5 év múlva? Csanád sportol, hangszeren játszik. Esetleg iskola, sportbeli sikerek, zenei karrier.
