Idén is a legjobb családi táborban voltunk!
Idén is a legjobb családi táborban voltunk
A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány családi tábora az éves rendezvények egyik csúcspontja.
Miért? Nem csupán azért, mert a legnagyobb létszámban vesznek részt az alapítványi tagok.
Sokkal inkább azért, mert a közösség alkotás ebben a pár napban mutatkozik meg a legszínesebben és legsokoldalúbban.
Hiszen itt találkozik a gyermek és felnőtt végtaghiányos, az érintett és ép gyermek. Láthatjuk, hogyan „működik” egyik vagy másik család? Milyen az egy gyerekes és milyen az, ahol akár 4 testvér is része a családnak?
Láthatjuk a picit, a kicsit, a nagyot és a felnőttet – megfogható képet adva ezzel a felnövés folyamatának, a jövőkép alkotásának.
Oldódhatnak a feszültségek, aggodalmak és fájdalmak a támogató beszélgetésekben. Válaszok érkeznek olyan kérdésekre, amire a többségi társadalom és hétköznapi közösségek nem tudnak válaszokat adni.
Itt a családok és az alapítványi képviselők egyszerre barátok, szakemberek, hivatali ügyintézők, jogszabály magyarázók, játszótársak és sorstársak.
Bizonyos, hogy nincsen más hely és alkalom, amikor ilyen koncentráltan részesülhetnek az érintettek és családjaik érzelmi, mentális és társadalmi támogatásban.
Amikor ott vagyunk Balatonfüreden mindig az az érzésünk, hogy: ez a legjobb tábor, a mostani sikerült a legjobban.
Az ideire ez biztosan igaz is!
18 család 72 résztvevő. ennyien voltunk nap, mint nap együtt.
Csodálatos vállalások is kapcsolódtak ehhez a táborhoz.
Együtt indítottuk el Marcsit – Tax Máriát – Camino útjára, aki az egyik új csatlakozott család, nagymamája. Célja, hogy a Szent Jakab zarándokutat 5 év alatt végigjárva A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítványnak gyűjtsön támogatást.
Sabján-Vidóczi Ági – mint A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány új nagykövete – célul tűzte ki, hogy összegyűjtse a jövő évi családi tábor szállásköltségeit, vagy annak egy jó részét.
Tavaly kérték a táborozók, hogy legyen egy nappal hosszabb a családi tábor. Így szerveztük idén, és nem bántuk meg. Az 5 napos tábor minden napját örömmel töltötte együtt a társaság.
Nagy szerepe volt ebben Szalai Zsuzskónak és Nemes-Császár Dorkának, akik minden napra kitaláltak és szerveztek elfoglaltságot a gyerekeknek. Kincsvadászat, gipszfestés, kézműveskedés, családi totó és bingó – amiben persze elkelt a megengedett felnőtt segítség is.
Vados Bence az elmaradhatatlan vizes felmérés és úszásoktatás mellett – más apukákkal és férjekkel – folyamatosan biztosította a szükséges asztalokat a játékokhoz, tűzifát vagy nyársakat a sütögetéshez.
A balatonfüredi kemping klubszobája szinte soha nem volt üres.
A támogató beszélgetések – melyet Csesznegi-Fényes Zsuzsi és Elmer Zsófi vezettek – után hosszan együtt maradtak a családok. Jó érzés volt látni, hogy 3 új családunkat (Horváthné Imre Zsófiék, Bíró-Kiss Eszterék és Némethné Antal Alexandráék) milyen figyelmesen fogadta be az alapítványi közösség.
Ugyanilyen nyitottsággal és támogatással fordultak azok felé, akik éppen nehezebb időszakon mennek keresztül vagy tanácstalanok egy-egy probléma megoldásában.
Ezt hívják megtartó közegnek.
Valóban azt érezhette minden résztvevő, felnőtt és gyerek egyaránt, hogy itt ítélkezésmentesen és értő figyelemmel hallgatják meg.
Nehéz lenne eldönteni, hogy a vidám és önfeledt pillanatok vagy az elmélyült beszélgetések maradnak meg fontos emlékeknek.
Az alábbi képek felidézik mindkettőt és tükrözik a legfontosabbat: A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány egy támogató, nagy család.
